Agatha Christie

Agatha Mary Clarissa Miller néven született, délnyugat Angliában 1890. szeptember 15-én.  Anyja angol származású voltm Clara Boemerk hívták, apja amerikai, Frederick Alvah Miller volt. A család harmadik gyermekeként született. Egy nővére, Margaret Frary (Madge 1879 - 1950) és egy bátyja, Louis Montant (Monty 1980 - 1929) volt.
 

ÉLETE
1897-ben a családnak pénzügyi problémái adódtak és bérbe adták ashfieldi otthonukat. Ehhez hozzájárult az is, hogy Agatha apja egészségügyi problémákkal is küzdött. Az iskolát Dél-Franciaországban folytatta, ahol a lány hallás után tanult meg franciául beszélni és zongorán tanult. Egész életében vonzotta  a zene, gyermekkorában operaénekes szeretett volna lenni, ám ez a terve sosem valósult meg. Miután kissé javult anyagi helyzetük, visszaköltöztek Angliába, de Christie apja nem gyógyult. 1901-ben Frederick kétoldali tüdőgyulladást kapott, és meghalt. Ezek után Monty leszakadt anyjukról, Madge pedig férjhez ment 1902-ben. Anya és kisebbik lánya egyedül maradt.
Agatha 1912-ben ismerte meg Archibald Christie-t egy estélyen. 1914. dec. 14-én feleségül ment hozzá, és egy gyermekük született, Rosalind Margaret Clarissa Christie 1919. aug. 19-én Ashfieldben.
Agatha az első világháború idején ápolónőként dolgozott, majd letette vizsgáit, s gyógyszerlaboratóriumban tevékenykedett. Ez nagyon fontos időszak volt a nő számára, hiszen ilyenkor kezdték el érdekelni az olyan gyilkosságok, melyekben a tettes méreggel öl. És egy új alak is ekkor formálódott meg Christie agyában. Egy detektív alakja, aki furfangos észjárásával deríti ki az igazságot. Ő Hercule Poirot, a belga nyomozó, aki a háború miatt vándorolt Angliába. A könyv elkészültével Agahta több kiadónak is elküldte művét, de mindenhol visszautasították. Végül 1920-ban Bodley Head főnöke, John Lane ajánlott neki 25 fontért kiadásokat. A nő aláírta a szerződést.
Agatha karrierje 1926-ban lendült fel, mikoris kiadták Az Ackroyd-gyilkosság című kötetét, mely elindította az írónőt a világhírnév felé, de ebben az évben történt titokzatos eltűnése is.
Archibald bevallotta feleségének, hogy egy másik nőt szeret, egy bizonyos Nancy Neelt. December 3-án heves vitába folytak egymással szemben, és Archie elutazott szeretőjével. Aznap este tűnt el Agatha. Egyetlen búcsúlevelet hagyott maga után, melyben azt írta, Yorkshire-be utazott. Óriási botrány lett az ügyből, mivel akkor már rengetegen szerették és elismerték az írónőt. 11 napig keresték, majd Swan Hydropathic Hotelben (ma Old Swan Hotel, Harrogate) Mrs. Teresa Neele néven jelentkezett be, Cape Townból (ami azért is érdekes számomra, mert Archie egy Neele nevű hölgy miatt hagyta el- a szerk. Eszter). Agatha nem tudott magyarázatot adni eltűnésére, az orvosok amnéziát állapítottak meg nála. Azóta sem derült ki az igazság. Találgatások vannal rá, hogy idegösszeroppanást szenvedett. 1928-ban elvált Archibaldtól.
Agatha élete újabb fejezete zárult le, és egy újabb tárult fel. 40 évesen ismerte meg az ifjú régészt, Max Mallowant, egy Közel-Keleti útja során. 1930. szept. 11-én Skóciában házasodtak össze. Házasságuk boldognak bizonyult Max számos félrelépésének ellenére is, ezek közül igen fontos egy bizonyos Barbara Parker, akit Agatha halála után egy évvel el is vett feleségül a férfi.
Chrisite a második világháború alatt is segédkezett, és sok regényének alapjául is ezek az élményei adtak ötletet, pl. Halál a Níluson és a Gyilkosság Mezopotámiában.
Férjét 1968-ban lovaggá ütötték régészeti munkásságai miatt, ő pedig 1971-ben a Brit Birodalom Lovagja cím női változatát kaphatta meg.
Agatha 1971-ben gyengélkedni kezdett, de munkásságát ekkor sem hagyta annyiban. 1976. jan. 12-én halt meg berkshirei otthonában, Wallingfordban. 85 éves volt. A cholseyi St. Mary temetőben nyugszik.
Max Mallowan 1978. aug. 19-én halt meg.
Forrás: http://starity.hu/sztarok/agatha-christie/eletrajz/#ixzz3UuyK7JRU

MŰVEI
Poirot: Agatha első regényét, a Titokzatos stíles-i esetet 1920-ban jelentették meg, és ebben a műben ismerkedhettek meg az olvasók Hercule Poirot-val, aki ezek után 33 regény és 54 novella szereplője lett.
Miss Marple: Az írónő másik leghíresebb nyomozója/nyomozónője Miss Marple a furfangos idős hölgy. Először A kedd esti klubban találkozhattunk vele. Miss Marple személyisége állítólag hasonló Agatha nagymamájáéhoz és a régi barátnőiéhoz.
A második világháború idején írta azt a két regényt (Függöny: Poirot utolsó esete és Szunnyadó gyilkosság), melyet a két nagy főszereplő utolsó esetének szánt. A könyveket csak megírásuk után 30 évvel adatta ki, élete végéhez közeledve, mikor úgy érezte, többet nem tud/nem akar írni.
Agatha -akárcsak Arthur Conan Doyle- a sokadik Poirot-féle regény után kezdett ráunni a belga detektívre, ebben az időben a naplójában "elviselhetetlennek" és "egocentrikus, dilis alaknak" nevezte Hercule-t, de ő -ellentétben Arthurral- nem ölte meg a híres nyomozóját, hiszen a közönség szerette Poirot-t.
Poirot-t ugyan nem, de Miss Marple-t kedvelte. Mégis több Poirot-regény van, mert az 1940-es évekig csak egy Miss Marple-regény született, a Gyilkosság a paplakban.
Christie művei során egyszer sem találkozott a két híres detektív, amit Christie így magyarázott egy nem rég megatlált hangfelvétel szerint: „Poirot, a tökéletes egoista nem szerette volna, ha (ki)oktatják saját mesterségében, vagy hogy egy élemedett vénkisasszony tegyen neki javaslatokat.” Erről a nyilatkozatról is lerí, hogy Hercule idővel igencsak ellenszenves kezdett lenni az írónő számára.
A Függöny: Poirot utolsó este óriási sikert aratott, rögtön utána megjelentették 1976-ban a Szunnyadó gyilkosság című művet is, de a könyv megjelenése előtt Agatha elhunyt. Talán ezért is lett igen zavaros a Szunnyadó gyilkosság cselekménye, mivel Arthur Bantry, Miss Marple barátnőjének a férje még él a műben, pedig az előtte keletkezettekben már halottként beszéltek róla. Talán Christienek nem volt ideje vagy kedve átnézni előző iratait. Poirot az utolsó esete után visszavonult St. Mary Meadbe, a házába, hogy tovább élje mindennapjait.
A Desert Island Discs egyik 2007-es kiadásában egy bizonyos Brian Aldiss Agatha írási stílusáról beszélt, miszerint mikor megírta az utolsó fejezetet, megvizsgálta, hogy ki lehet a legvalószínűtlenebb szereplő, újra visszalapozott azokhoz a jelenetekhez, amelyekben szerepelt a gyanúsított-jelölt, és kisebb változtatásokat ejtett, hogy meglegyenek a gyanús mozzanatok. Christie munkamódszerének bizonyítékai, melyeket egymás utáni életrajzírók írnak le, cáfolják ezt az állítást.
Agatha Christie regényei elsősorban az angol felsőosztálynak szóltak. A nyomozó letöbbször "csak úgy belebotlik" a gyilkosságba, vagy éppen a rokonai, ismerősei által informálódik. A detektív meghallgatja az összes gyanúsított vallomását, majd megvizsgálja a bűntett helyszínét, nyomokat gyűjt (esteleg tárgyakat) azért, hogy az olvasót is elgondolkodtassa, és talán ők is megoldhassák a rejtélyt. A történet közepén, esetleg a legvégén meghal a leggyanúsabb személy, mert ő jött rá a titok nyitjára. Az És eljő a halál...ban és a Tíz kicsi négerben is több áldozat is volt. A történet vége felé általában a detektív összehívja az összes szereplőt, és ott, lassan felfedi a tettset, miközben még több titkot tudhatunk meg. Van hogy ez eltart 30 vagy annál több oldalon keresztül is. A regények többségében nagyon ravasz és cifra gyilkosságok szerepelnek. Agatha regényeire jellemző a lassú tempó, a pattanásig feszülő idegi állapotok, és nyomasztó lélektani bizonytalanság, várakozás.
* Két regényben is volt már olyan, hogy meglepetésszerűen, a történet narrátora volt a gyilkos, négyszer pedig az esett meg, hogy Agatha futni hagyja a tettest, ezek közül az utolsó hármoban majdhogynem igazat ad a gyilkosoknak. (A vád tanúja és más történetek, Gyilkosság az Orient expresszen, Függöny: Poirot utolsó esete, A váratlan vendég)
Sokszor azonban a gyilkos is meghal. Vagy öngyilkos lesz, vagy egyéb módot választ Christie, a távozásra. (Halál a Níluson, Az Acroyd-gyilkosság, A ferde ház, Találkozás a halállal, Hétvégi gyilkosság, A kristálytükör meghasadt)