Robert Altman a lényegesen nagyobb visszhangokat keltő jazzes Kansas City és a “csajos” Cuki hagyatéka között forgatta ezt a korrekt jogi thrillert, mely a magyar keresztségben a bombasztikus Démoni csapda címet kapta az eredeti, költői hangzású, ám a film cselekményéhez csak lazán és átvitt értelemben kapcsolódó ‘Mézeskalácsos ember‘ helyett. Persze, nagy baj nincs, hiszen a film ezúttal valóban arról szól, hogy egy nagymenő ügyvéd démoni csapdába keveredik, mikor egyik szokásosnak, bár meglepőnek induló egyéjszakás kalandjának másik szereplője nem várt fejlemények után ezúttal a vádlottak padjára küldi. A filmben a jogi természetű ügyek igen széles palettája keveredik össze a gyermekelhelyezési vitáktól az örökösödési eljárásokig, melyek látszólag nem súlyos esetek, ám az eredeti sztorit író John Grisham kisujjában van annyi ismeret, hogy még ezekbe a “tyúkperekbe” is bele tud csempészni néhány gyilkosságot, gyermekrablást és efféle, lényegesen súlyosabb elbírálás alá eső bűnügyet. Altman hosszú pályáján viszonylag ritkán rendezett tiszta műfajú filmet, mindig kevert valamit valamivel, ha mással nem, hát sajátosan fanyar humorával; itt azonban tiszta thrillert látunk (pici tárgyalótermi drámával keverve, hogy kapásból ellent is mondjak magamnak). A néhány jelenetben megjelenő bírósági közjáték azonban nem olyan hangsúlyos elem, és tulajdonképpen nem is a szó szoros értelmében vett tárgyalótermi dráma, így csak Altman sok filmjére jellemző vihar-motívum az, ami egyedinek tekinthető: a film elején halljuk, hogy hurrikán közeleg, ami ahogy jön, úgy nő a filmbéli feszültség is, és mindkettő a drámai csúcspontban éri el a tetőpontját. De ezen kívül tulajdonképpen tipikus thrillert látunk, rendezhette volna Altmanon kívül még kb. tucatnyi hollywoodi kismester. Grisham sztorija gondoskodik a fordulatos cselekményről, a rendezői vasmarokkal irányított neves szereplőgárda pedig hozza a nívót. Kenneth Branagh, Robert Downey Jr., Darryl Hannah, Tom Berenger vagy Robert Duvall alázatosan meghunyászkodva szolgálják a történetet, semmi allűrt nem látunk egyiktől sem, jelenlétük viszont a film hitelének fontos alkotóeleme. Talán csak Duvallnak engedett meg Altman egy látványos magánjelenetet, de hát ők nagyjából egyidősek. Maga a film tényleg pikk-pakk összerakott, kerek egész, nincs vele különösebb probléma.