Adott egy család. Egy teljesen átlagos, és szürke család. Megvannak a saját gondjaik, ahogy mindenkinek. Látszólag mindenki boldog, vagy ha nem is az, akkor is próbálja kifele ezt mutatni. Az anya és az apa jól keres, van egy gyönyörű kislányuk, ennél többről nem igazán álmodhatnak. Őket ismerheti meg a néző, vagy még pontosabban az ők életük kerül vászonra. Mert megismerni nem fogjuk, életükből bizonyos szituációkat láthatunk, de végig idegenek maradnak. Akárcsak a robotok. Felkelnek, munkába mennek, majd haza és lefekszenek. Aztán másnap reggel minden kezdődik elölről és ez így megy évek óta. Majd egy reggel ugyanúgy szól az ébresztő, de egy új elhatározással ébred a család, és ezután már semmi sem lesz a régi.Michael Haneke már akkor egy bátor rendező volt, volt vér a pucájában. A változás korát élték akkoriban, de nem lehetett tudni, hogy mi fog következni, csak annyi volt biztos, hogy valami új jön. És, ami addig volt az nem jó. Sokak kapcsolatot vélnek felfedezni a film mondanivaló és a kor között, ahol játszódik. Én ezzel nem értek egyet. Nem az számít, hogy mikor történik, hanem az, hogy mi történik. A hetedik kontinens olyan, mint egy jó gyilkosság. Módszeres, profi és nagyon kegyetlen. A dolgok általában egyszerűek, csak emberi természet ezeket bonyolítani. Ebben a filmben semmi nincs túlbonyolítva, minden természetes és kiábrándítóan szimpla. Az egész olyan tiszta, és talán emiatt félelmetes is. Sokak hatásvadász jeleneteket, erőteljes zenéket használnak, így próbálván elérni a kellő hatást (természetesen ez is kell néha, és sok esetben hatásos is). Michael Hanekenek azonban erre nincs szüksége. Ő az egyszerűséggel rémít. Éles vágások, statikus képek jellemzőek a filmre. Soha nem azt látjuk, ami igazán történik. Mindig valamilyen hátsó, távolabbi szemszögből követjük az eseményeket. Ez egyfajta feszültséget generál, a leghétköznapibb reggeli is valahogy más, valahogy várja a néző, hogy történjen valami meghökkentő. Nem történik, és ez, ami igazán hatásos, és valójában meghökkenti a nézőt.Haneke elgondolkodtat, meghökkent, megijeszt. Mindezt teszi kis túlzással színészek nélkül. Az volt az érzésem végig, hogy tök mindegy lenne, ha a rendes színészek helyett csak statisztákat láthatnánk. Egyszerűen nem rajtuk van a hangsúly. Ebben az esetben nagyon igaz, hogy a szereplők csak bábuk, a tettek, üzenetek és a mögöttes infó megértése az igazán fontos. Ha megérted, akkor elvarázsol a film, ha nem, akkor untatni fog. (smokingbarrels)