Mark Schultznak (Channing Tatum), aranyérmes olimpikonként korántsem fenékig tejfel az élete. Kiemelkedő támogatás hiányában nem él jó anyagi körülmények között, egyedül tengeti egyhangú mindennapjait, arról nem is beszélve, hogy lepusztult edzőtermekben és szintén birkózó bátyja (Mark Ruffalo) sikereinek állandó árnyékában kénytelen építgetni sportolói karrierjét. Mígnem egy nap a szerencse bekopogtat az ablakon John du Pont (Steve Carrell) személyében, aki egy gazdag arisztokrata család leszármazottjaként furcsa szenvedélyeknek hódol: bélyeget gyűjt, madártani könyveket publikál, emellett támogatja hazája tehetséges birkózóit. Mark a férfi birtokára utazik, hogy az ott felépült sportlétesítményben készítse fel magát és csapatát (a Foxcatchert) a világbajnokságra, majd az olimpiára. Csakhogy a kezdetben megnyerő értékrendet közvetítő du Ponttal egyre furcsább kapcsolata alakul ki. Mark súlyos lelki nyomás alatt kénytelen dönteni, hogy a karrierjének építéséhez biztosított feltételek és a du Pont által ajánlott rengeteg pénz elég-e ahhoz, hogy részt vegyen egy beteg elme játékaiban.A Foxcatcher legérdekesebb karaktere természetesen az, aki a legsérültebb: John du Pont. A gazdagék fiaként nélkülözést nem ismerő vegyipari mágnás alakjában már a film kezdetekor is van valami sajátosan uncanny, de ekkor még – Markhoz hasonlóan – a nézőt is magába szippanthatja az elsőre vonzónak tűnő önmarketing: a patrióta mecénás nagylelkűsége és apáskodása. A film előrehaladtával aztán kiderül, hogy du Pont nem csak hogy nem birkózóedző, de a sportolókat is mindössze azért gyűjti maga köré, hogy sikerükön keresztül harácsoljon önbecsülést és családi dicsfényt magának. Persze meg is teheti, hiszen a birkózók a zsebükbe vándorló sommás összegekért cserébe boldogan asszisztálnak a képmutatáshoz, szinte kitartott háziállatként formálnak hamis férfiközösséget, du Ponttal az élen. Elvan a gazdag, ha játszik – így válik a Foxcacther nemcsak a felelőtlen vagyonosság, de a pénzéhesség kritikájává is. (filtett.ro)