Szinte már némafilm; éles, kristálytiszta képek ereje mesél az időnként kannibalizmusba csapó mindenen túli szeretetéhségről. Dráma a Párizsba érkező amerikai házaspárról, a nő hamar szűnő naiv lelkesedésről, egy libido-klinika nyomasztó folyosóiról, egy vadul kísérletező orvosról, és az eredményről...A vágy minden pillanatot kitölt, nincs ami elzárja, nincs ami csillapítsa. Csak pillanatokra talán, ám ezzel is tovább űzve a vad fékezhetetlenséget. Párhuzamos történések; két pár. Idegenek? Valahol idegenek. Az egyik Amerikából érkezett, a másik Franciaországban él. Finom húsú nők, finom húsú férfiak. Az egyik nőben pusztító szerelem lakik. Az egyik férfiban pusztító szerelem lakik. Epedés. Elepedés. Csak pillanatokra talán, ám ezzel is tovább űzve a vad fékezhetetlenséget. Éhség. Csillapíthatatlan éhség. Csak pillanatokra talán, ám ezzel is tovább űzve a vad fékezhetetlenséget. A szerelem néha megtalál valakit, s a felfalatás kéje magával ragad. Várakozása nem szelíd, ijesztően türelmes talán...Mindez az isteni kéj felé való utazás meséje, amely a vászon előtt a sötétben ülve megragadja elménk mélyének sosem látott szegletét, s ott valami olyan helyre piszkál, amit a legkevésbé sem szeretnénk. Tiltakozunk is ellene. Ám amit el akarunk hessegetni, az megerősödve tér vissza, és még nagyobb helyet követel magának, és még mohóbb...